Lételmélet.

Heló Győr, heló. Elején nehézkes volt, honvágyam volt, összekapások is voltak, és annyira földhöz vágott hogy még sírdogáltam is, mintha fojtogattak volna. Sok nyolclábúval összeverekedtem, szöcske a vállon, várj ne mozdulj, hol a telefonod lefényképezem. AZONNAL SZEDD LE RÓLAM! Viszont a gyíkok lenyűgöztek..vagy csak az a kép amit csináltam? :$ Nos, ilyen volt ez a 2hét, aztán békülések, picit féltékenykedtem, de ez az egészséges nem? Mármint az már valami ha az ember az. A szakácsok iszonyú jó fejek voltak/ még most is azok. Nem feledem Norbitól az "autentikus gulyást" és a "logisztikailag nem kivitelezhető" gyakori szókapcsolatokat. Mi csak összenézünk és mosolygunk egymásra. Nem bántam meg ezt a két hetet, nem bánom hogy az első kiütéses élményed velem volt, én ott vagyok, hisz azért vagyok, nem esik és nem is eshet nehezemre. Én csak örülök ha tudok segíteni, ha hagyod. Igazán, érzelmileg túlcsordultam, és hogy miért pont én, ilyen kérdések merülnek fel bennem. Kedvellek. Aztán fogjuk a pokrócot meg a sört és menjünk ki csillagokat nézni, nézd milyen szép a Hold. 
Lassacskán nekiláthatok a bálnánknak, meg a párnának. Az első remekművem lesz. Izgatott vagyok. 
Tegnap Zsuzsit elráncigáltam magammal vásárolni, ne ne gabi többet ne! Nem bírtam leállni, csak úgy kapkodtam le a ruhákat, olyan szépek. Ha nem ezért, akkor mi másért dolgoztam volna? Ennyi nekünk is jár. Csütörtökön fodrász és lányok. Pénteken benézek az idősekhez is. Jó picit szociális életet élni haha.

Nézzük csak, megint én vagyok a rossz, persze, eddig is én voltam a mumus, ez nem kérdés, de most már bizonyos, megérett. Bennem természetesen nem, csak egyesekben. Beleülnék egy hordóba és magamba zuhannék (mert ennél jobban is tudok ám!), aztán megnyugodnék, majd szólnék hogy engedjetek ki!
Mindig elrontok valamit, nem is én lennék, a tökéletes harmónia hamar elillan, volt is, aztán... márcsak azon kapom magam hogy nincs, vége, ennyi volt. Ezek olyan dolgok amikről nem szívesen beszélek másnak, sőt, próbálom magam ahhoz tartani hogy ne traktáljak még másokat is a hülyeségeimmel, hiszen mindenkinek megvan a maga baja, jobb is, ki lenne kíváncsi erre a sok bugyutaságra, addig én őrlődöm magamban, ne aggódj. Sokféle helyzetet kipróbál, aztán konstatálja hogy nem az igazi, majd továbbáll, és ugyanígy. Egy darab almát alig tudtam legyömöszölni a torkomon, már sajog a gyomrom is, pedig az elmúlt héten annyira kívántam, és most itt volt, naná hogy nem tudtam kiélvezni. Bárcsak lenne már vége ennek az egésznek, és júniustól fogva köd előttem köd utánam, aki akar az keressen, mert hogy én nem fogok senkit se keresni az is biztos. Ehhez értek, eltűnni. Szükségem van egy helyre, ahová elbújhatok.

Tegnap csudás nap volt, jó tudni hogy még mindig vannak kedves emberek, és ha arra a fiúra gondolok, igen... van benne valami, anya szerint be volt lőve. Mindenesetre jókat derültünk, aztán ujjal mutogatva nevettem ki őket, hogy én két cukrot kaptam. Hazafele hagytam,hogy xy maradjon a helyünkön,biztos egy rég nem látott ismerősével futott össze és beszámoltak egymásnak hogy mi minden történt velük az évek során.
Zazieval ugyan nem utaztam sajnos, de a trolira csak úgy rohantunk, egy helyet csak nekem tartottak fönn. Titokban, féltem is, persze nem lett volna meglepő ha a több száz ember közül vele futok össze.
Már megint iszonyúan fáj a hasam,mint legutóbb.