Amikor korgó gyomorral leülsz enni, de evés közepette az étvágyad is elmegy; amellett, hogy a kedved sem túl fényes, lehet ennél rosszabb? Amikor keresed az azt ami majdot, és őt, vagy fordítva. Amikor mást várnál attól a személytől.. lehet ennél rosszabb?
Nem tudok magammal megbékélni. Ez a helyzet.
Reménykedjünk, mást úgy sem lehet..
Gyönyörűen fogalmazok, már megint elbasztam a saját kedvem, és miért nem tudok örülni annak ami van, ha ez eddig ilyen volt, ezekután már nem fog változni.
Lehetne jobb is, talán túl sokat várok, és azért nem tudom a kis dolgokat értékelni.
Már megint olyanokon agyalok, amik nem helyesek..de egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből, aztán figyelj, fokozódik, vajon mások is így vannak? Nem tudom, de régi dolgokon, amikről elmondhatjuk hogy túlvagyunk, túléltük, címkéket kéne rá nyomni. Az kész, annyi volt, lejárt a szavatossága, újrahasznosítani sem lehet. Az agyban nincs ilyen funkció? És ha van hogy kell kezelni? És ha nincs, miért nincs? Mindjárt fél kettő, hümmögök csak, nem jó az elalvóm, még az Eldorádómat is megírtam, ójaj ha ez így folytatódik, jöhet az érvelés?, de legalább nyugodtan aludnék, holnapra azaz mára semmi dolgom sem lenne csak takarítani.. jahogy ma azt sem tettem meg, mert nem volt kedvem. Igazából semmihez sincs kedvem. Ha van is, az csak pillanatnyi, az egyik pillanatban látni kéne hogy milyen elképesztő módon lelkesedek, aztán.. eltűnt, de hová? Hová bújnak ezek a rejtélyes micsodák? A motiváció, a célok, az álmok, mondd, hová tűnnek. Keresem őket de hiába, semmi, úgy érzem az egész létem egy fikarcnyit sem ér, mire mennek velem mások? Mihaszna, semmirevaló. És tényleg csak abból áll a hetem hogy felkelek, túlélek, majd alig várom hogy visszafeküdjek az ágyba. És hogy ha olvasnék nem tudok, de mikor tudnék nincs kedvem? Miért nem tudnak gördülékenyen menni a dolgok? Már évek óta csak akadályokba ütközöm, talán azóta vagyok ilyen? Vagy ennyire megviselt apu/kicsimama halála? Vagy csak ennyire szétesett a család? Vagy csak szimpla egyszerűséggel már nem vagyok gyerek?
Elkeserítő.
Nemkívánatos személy lettem, legalábbis úgy érzem, és emellett még romlott is.
De már évek óta ez van. Ne törődj velem.
Nehéz róla beszélni, inkább csak sírdogálok, azt hisszük az majd mindent megold.
A fenét, azt.
Mindenkinek a terhére vagyok, valaki megválaszolhatná a bennem felmerülő kérdéseket és kételyeket, meg aztán néha beugorhatna súgónak.
Meglehetősen nemkívánatos személy lettem, sajnálom.. igazán sajnálom.
El vagyok szontyolódva.
Nézzük csak, megint én vagyok a rossz, persze, eddig is én voltam a mumus, ez nem kérdés, de most már bizonyos, megérett. Bennem természetesen nem, csak egyesekben. Beleülnék egy hordóba és magamba zuhannék (mert ennél jobban is tudok ám!), aztán megnyugodnék, majd szólnék hogy engedjetek ki!
Mindig elrontok valamit, nem is én lennék, a tökéletes harmónia hamar elillan, volt is, aztán... márcsak azon kapom magam hogy nincs, vége, ennyi volt. Ezek olyan dolgok amikről nem szívesen beszélek másnak, sőt, próbálom magam ahhoz tartani hogy ne traktáljak még másokat is a hülyeségeimmel, hiszen mindenkinek megvan a maga baja, jobb is, ki lenne kíváncsi erre a sok bugyutaságra, addig én őrlődöm magamban, ne aggódj. Sokféle helyzetet kipróbál, aztán konstatálja hogy nem az igazi, majd továbbáll, és ugyanígy. Egy darab almát alig tudtam legyömöszölni a torkomon, már sajog a gyomrom is, pedig az elmúlt héten annyira kívántam, és most itt volt, naná hogy nem tudtam kiélvezni. Bárcsak lenne már vége ennek az egésznek, és júniustól fogva köd előttem köd utánam, aki akar az keressen, mert hogy én nem fogok senkit se keresni az is biztos. Ehhez értek, eltűnni. Szükségem van egy helyre, ahová elbújhatok.
Ténferegtem és azon spekuláltam,hogy mért végződött így. Teljesen magamba roskadok,úgyseértenéd,még én sem. Leértékelődtem. Sodródom tovább..
Legfelső hámrétegek nagyon szomorúak. De csak néha napján,ha a gondolataimmal már nem bírok,akkor. A fennmaradó időben tényleg próbálom jól érezni magam,hisz Kutatók éjszakáján is jelen voltam, társaságom is megvolt,sokat mosolyogtam. Mire föl?