Ötvenes-hatvanas éveiben lehetett, mindenesete jó bőrben volt. Miért van itt sötét? De hisz sötétben nem lehet olvasni. Aztán felnyomta a villanyt. Szeretek olvasni, mindenhová magammal viszek egy könyvet, hátha történik valami.. utálok unatkozni. De most épp nem olvasok, mert beszélek.
És maga mit olvas? Kunderától A lét elviselhetetlen könnyűsége. Ja ja.. francia, ugye? Igen. Úton; Olvasta már? Nem még.. Zabhegyező? Egyik kedvencem. Ó óóó igen olvastam... J.D Salinger..
Aztán amint nyitódott az ajtó már ment is, Krisztina kedves nem tudom az ujjammal egyenest a kórházba kéne mennem? Szalagfűrésszel vágtam el.. és már csukódott is az ajtó. A másik fickóval összemosolyogtunk. Kellemes társaság volt.