Lételmélet.

És már a vasárnapi szülinaptól is félek, vajon az is ilyen lesz? Persze mindenki kapcsolatban él, méghozzá egy egészséges kapcsolatban, csak épp én vagyok ilyen esetlen. Egész nap ezt hallgattam, és több mint valószínű hogy az iskolában is ezt fogom danolászni, hahh, ha még tudnék is spanyolul...

Már megint fáj az arccsontom, már megint elalvások vannak, már megint ugyanazt csinálom, már megint..tényleg keresem a helyem, vagy velem van a baj, vagy csak még meg kell szokni, nem tudom. Zita tortát fog kapni, megsúgta, sőt, szomorúan mondta hogy neki már vagy 4 éve nincs tortája, hát minden tőlem telhetőt megtettem, remélem ízleni fog neki és örülni fog. Persze egy egyessel meg egy hetessel a tetején...mert a torta nem torta gyertyák nélkül, mert a karácsonyfa sem karácsonyfa égők nélkül. Bezzeg az is karácsony délutánján jutott eszünkbe, már késő volt. Sok a tanulnivaló, picit nyűgös is vagyok, és egyenesen rettegek pár dologtól. Márcsak kettőt kell aludni, és megismerhetem az időseket, akikről már annyi mindent hallottam. Várom. Igazán. Ha másra nem is, de erre remélem alkalmas leszek.

Anyával Plants vs. Zombiestunk <3

Rosszul érzem itt magam, görcsölős-izgulós, nem testhezálló. A napi letargia megvan. Torok fáj, minden fáj, azt hiszem gabci lemerült, legalábbis az immunrendszere az biztos. Pedig narancsot is ettem, meg pomelo-t, káliumban és C-vitaminban gazdag, és ma már vagy 3 toast szendvicset is legyűrtem, nehézkes. Egész nap csak feküdnék és filmeket néznék, de nem ám happyendeseket, vagy lehet hogy az én esetemben még az is megtenné, kitudja.

gábi, gábi, gábi, Schlaf zu Hause!
pedig épp hogy csak letettem a fejem.. (a padra)